A túra rövid története


1999 októberét írtuk, mikor egy szép őszi királyréti délutánon Bezeczky Árpád a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre megkérdezte tőlünk, hogy miért is nem rendezünk közösen egy teljesítménytúrát a Börzsönyben. Volt a hátunk mögött néhány Kinizsi, de ettől még nem gondoltuk volna, hogy máris alkalmasak lennénk arra, hogy megfelelő színvonalú túrát tudnánk szervezni. Bizonytalanságunkat, kétkedésünket azonban gyorsan szertefoszlatta a Nemzeti Park konkrét ajánlata: a cél helyszínével ne legyen gondunk, az náluk lesz a királyréti Oktatóközpontban, a többiben pedig segítenek. Az első Börzsöny Vándortúra - a teljesítménytúra előtti este lehullott fél méteres hó dacára - 1999. november 20-án 26 nevezővel elindult, és bár az időjárás viszontagságai miatt nem volt az eredeti szintidőn belül teljesítő, mi azért így is beléptünk a túrarendezők táborába.


A következő évtől pedig állandósult a túranaptárban a Börzsöny Vándortúra, amelynek „szokásai” is rögzültek: a teljesítménytúra minden évben mindig más börzsönyi településről indul, lehetőleg 25 és 35 kilométer hosszú, ha teheti érinti a Csóványost, és azért igyekszik Királyréten, Ákos bácsinál célba érni. Az évek során indultunk Perőcsényből Diósjenőről, Bernecebarátiból, Hontról, Drégelypalánkról, Nagyorosziból, Kemencéről, Márianosztráról, Szokolyáról, de az is előfordult, hogy Esztergomból. Volt, aki eltévedt, és az Ipolyon átúszva Szobnál kötött ki, volt, hogy az útba eső kocsmák gátoltak meg indulókat, hogy a célba beérjenek, és volt olyan is, hogy szívpanaszok miatt kellett túrázót lekísérni a Csóványosról. Nyilván a logisztika, a nehezebben megközelíthető rajthelyszínek sok túrázót távoltartottak, de aki járt Börzsöny Vándortúrán, nem csalatkozott a Börzsönyben, a táj hangulatában, a börzsönyi emberekben.



Börzsöny vándortúra oklevél