A túra rövid története


Mottó: „néztél már fel holtfáradtan a Hanák-rétről a Nagy-Hideg-hegy felé?”


A Vulkántúra ötletét egyik tagtársunk, Csapó Ágota vetette fel 2002-ben, akit földrajz szakos hallgatóként, terepgyakorlatai során megigéztek az aktív és inaktív vulkánok. Gyakran tanulmányozva a börzsönyi romvulkán mai formáját, ő volt az, aki feldobta nekünk az ötletet: miért ne lehetne rendezni egy teljesítménytúrát a hajdani kráter peremén. A sok elképzelés közül (hosszabb változat a Rustok-hegy felé, rövidebb változat a Vár-nyeregből az Aklok-rétjének) végül is egy körülbelül 42 kilométeres táv mellett döntöttünk, amelyben benne van a teljes nyugati gerinc, bár így szerepel egy viszonylag monoton szakasz a Magyar-völgytől Bányapusztáig. Eleinte a túra a kék kereszt jelzéssel érkezett vissza Királyrétre, de be kellett látnunk, hogy az helyett a túrázók java az aszfaltot használja. Sőt, az első időkben a Rakodóra kellett feljutni, és onnan kezdődött, és ott is végződött a „kalderakör”. A túra 2006 óta fut a mai útvonalon, vagyis a „kalderakör” kezdő és befejező hegyére, a Nagy-Hideg-hegyre a Taxi-nyiladékon kell le- és feljutni.

A rajt helyszíne az idők során gyakran változott: első alkalommal Ákos bácsi büféjénél dideregtek a rajthoz állók, majd pár évig a Nemzeti Park Oktatóközpontja szolgált rajthelyszínül, de indult túra a parkolóból is. Az utóbbi két évben a Kastélyhotel Turistaszállójában gyülekezik az a pár száz induló, akiknek jó része ma már futva teljesíti a maratoni hosszúságú távot. A túra presztízsének persze nem csak az extrémebb téli körülmények, vagy a 42 kilométeres táv tett jót, hanem a téli Börzsöny gyönyörűsége is. Bár igazán nagy hó még soha nem nehezítette a túra teljesítését, de a fagyott terep sokszor okozott már nehézséget. Ellentételezésként azonban ott vannak a remek kilátóhelyek végig a kráter peremén, vagy a decemberben gyakran előforduló fordított inverzió, amikor a Kárpát-medencét megüli a köd, és csak a magasabb hegyek lógnak a felhők fölé. Egy ilyen „inverziós nap” volt a Vulkántúra történetének legkiemelkedőbb pillanata 2004. december 11-én. (A börzsönyi vulkanizmusról többet is megtudhatsz a Földrajz illetve a Publicisztika menüben.)

Szomorú pillanatok is jutottak számunkra, és most nem a néha jogos kritikákra gondolunk. 2006. november 25-én hosszú betegség után 41 évesen itt hagyott bennünket „Sumi”. Breuer László, a váci székhelyű Göncöl Szövetség és a Pangea Egyesület elnöke, Pro Natura díjjal és a Magyar Köztársaság Aranykeresztjével kitüntetett természetvédő és környezeti nevelő. A Vulkántúra 2006-tól az ő emléke előtt is tiszteleg.


Sumi